Volt szerencsém (?) át- és elolvasni a megalakult facebook oldal (egymillióan…) egy jó részét, néhány meglátás azok után, amit ottjártaimkor láttam, tapasztaltam, és amiatt ez is kútba esik majd, jövet-menet:
– az ellenvélemény mindig: „troll”,
– a legelején civilnek deklarált kezdeményezés már nem sokkal később átpolitizálódott, fő hangsúly természetesen Orbán, néha egy-egy nosztalgikus Fletózással, sőt, Kádározással karöltve,
– elfelejtették megemlíteni a nyilatkozatukban azt, hogy ez a kezdeményezés elsősorban _nem_ a sajtó szabadságáról szól, hanem arról, hogy a negyedik hatalmi ág harcol az első hárommal.
És mivel nem beszél róla, hanem hátradőlve élvezi a félinformációk adta embermennyiséget, ezért pontosan azt az oldalt erősíti, amelynek elege volt abból, hogy a médiában az igen=nem, a felelősség nem létezik, és a profit mindenható az ember és a kultúra felett.
Vagyis mindent megtesz saját sikertelensége érdekében, bár ha jobban belegondolunk, akkor lehet, hogy _ez_ az érdeke, hiszen amennyiben célt érne el, akkor változtatnia kellene mentalitásán és a profitérdekelt piaci szereplő semmitől nem irtózik jobban, mint a mégoly’ jelentéktelen profitcsökkenéstől.
Tehát akkor sikeres a „harc”, ha sikertelen, mert akkor három és fél esztendő múlva remekül lehet majd hivatkozni rá, mint a hatalom egyik fő bűnére.
S hogy ez mennyire így van, mennyire nem csak hagymázas vízió?
Órarugógerincű felpattanók azok aki trolloznak és bértopikolónak tartják a másvélemény megfogalmazóját, egyébként nincsenek sokan, 6-7 tématerelgető, szokás szerint a szálka-gerenda módjára vádaskodva, egymást körbelájkolva. Kedvelt módszerük még a “cenzúramentesség” hangoztatása melletti kispammeltetése az oldalról. Közülük három díszpéldány, a többiek ezek alapján szintén felismerhetőek:
F.Á. (nő, vezeték, kereszt) a legszánandóbb tán mindközül, igazi pincsikutya tipus, aki lógó nyelvvel viszi körben az aktuális csaholnivalót. Egy példa a szintjére: Petőfi Sándor Szabadság Szerelem beidézését azért nem lájkolja, mert olyan valaki is belájkolta, aki szerintük troll, természetesen azért elmondja, hogy mindenki tudja: lájkolná, csak nem hajlandó, mer’ az a troll. Ő az, aki nyiltan deklarálja, hogy nem foglalkozik trollokkal, nem válaszol nekik, természetesen amikor a “troll” nem is törődik vele, azért próbálkozik néhány szintjére jellemző sunyi beszólogatással valamit választ elérni, kicsikarni, s mikor az nem érkezik, egyik társával valami nagyon bölcset megállapítva viszontlájkolják egymást.
A nagy bölcs képét magára öltő G.N. (férfi, kereszt, vezeték) olyan logikai bukfencekre képes, mint listát közöl a szerinte trollokról és mikor megjegyzik neki, hogy nem kellene vádaskodnia, akkor közli, hogy “aki korpa közé keveredik” az így jár, majd erre írja neki az egyik megvádolt, hogy ez olyan, mint a mostani szokás: “megvádolsz valakit alaptalanul, aztán majd revideálod ha kötelez rá a bíróság. Nos, magad vagy az élő példa a médiatörvény szükségességére!” akkor a legtöbb amit ki tud magából izzadni a mihamarabbi oldal tovagördülés reményében az egy “:)” jel, amelyet ők, a pincsikutyák deklaráltan a trolloknak adandó frappáns válasznak gondolnak.
Akad még itt nagyon egyéni és magasröptű T.H. (férfi, kereszt, vezeték) is, aki arra képes többek közt, hogy a civil, politikamentesnek mondott oldalon a következő hozzászólást hozza létre a Nemzeti Együttműködés képe alatt, hogy mikor is kezdődtek a bajok: “nem, nem… valahol a bibó kollégiumban inkább vagy, amikor idősb orbán ráfanyalodott a későbbi orbánnéra…“. Az is magától értetődő a fentieket figyelembe véve, hogy a pincsislepp nagyon elájult ettől a meglátásától?
–
Ami felettébb kényelmessé teszi a helyzetüket, hogy “véletlen technikai malőr” miatt nincsen admin az oldalon, amely nagyon kellemes állapot, ha jobban belegondolunk, hiszen a társoldalon ott vannak az elindítók, akik, ha úgy alakul a kezdeményezés, akkor az élére tudnak állni ismét, ha meg befuccsol, akkor majd rákenik a trollokra (mármint nem a fent is említettekre) és szánakozva széttárják kezüket, hogy hát pedig ez is be szépen indult.
Talán ugye mondani sem kell, hogy valamilyen csoda folytán csak a liberális, balos vélemény kaphat hangot?
Mi mást lehet mondani ezek után, mint “Üdvözlet a Médiatörvénynek!” és természetesen köszönet a facebook oldalnak, amiért élő példáját adja annak, hogy miért is van szükség a törvényre.
mondtammárhogymagánvélemény?
grav.at.ar 